Repül az idő. Már augusztus negyedike van. Nem mondanám, hogy az életemben is "pörögnének az események", de mindenesetre mindjárt vége a nyárnak, és akkor akár tetszik, akár nem, irány Pest. Így az interneten egész népes kis tábora gyűlt össze a szakunknak, hamarosan lesz találkozó is szervezve, amire lehet, hogy el is megyek. Tegnap végre megérkezett a "gólyacsomag", így fel is tudtam adni a jelentkezésemet a gólyatáborba. Nagyon örültem neki, hogy nem sátorozós, faházikós szerencsétlenkedés lesz, hanem rendes szobákban fogunk lakni, rendes fürdőszobával. Bár így is megszoptam egy kicsit, hiszen az időpont rohadtul nem jó. Akkor jönne meg, és ez így a balatoni mókánál különösen problémás lenne. Azt meg nem akarom, hogy ne vehessek részt 100%-osan a mókában. Úgyhogy kipróbálom a fogamzásgátlóval való eltolást (ha ezt tudtam volna az érettséginél, hogy ilyet lehet... no de akkor most nem lehetne már ilyet játszani), csak nem lesz belőle gond. Remélem. Bár kicsit tartok tőle, ez nem játék + amúgy is szedek más hormonkészítményt. Na majd meglátjuk. Amúgy mostanában igen erős pasihiányom van. Elképzesztő, hogy minden este szexet álmodok. Jó lenne, ha Pesten összejönne valami pasiügy, bár nem sok jó csávót találtam így facebookon nézegetve, aki ide jönne. De persze úgy is lesz, mert mindig vannak, csak bújkálnak. :):)
Mostanában sokat spanyoloztam, és már egész jól is haladok. Ráadásul kaptam jótanácsokat egy volt osztálytársamtól a vizsgával kapcsolatban. De most egy időre leállok, mert ki kell majd tölteni egy angol tesztet a napokban a csoportbeosztás miatt, és nem akarok a bénább csoportba kerülni. Írásbeli lesz, abból meg jó vagyok. Érettségin is 97% lett:D Bár nem tudom, milyen zsenikkel együtt kell majd tanulnom. Mondjuk sztem aki olyan pro, annak már van felsőfokúja.

Nagyon rosszul vagyok. Fáj  a fejem, a gyomrom egész nap kavarog, a torkom is kellemetlen, meg az egész közérzetem egy az egyben borzasztó. Elszédülök. Már gépelni is nehezemre esik. Szédülök, el akarok ájulni. Hányingerem is van.
Szóval tényleg szarul vagyok. De a legroszabb, hogy a szívem is fáj. Megint előjöttek azok az érzések, amik hónapról hónapra mindig utolérnek. Hogy boldogtalan vagyok, reménytelen eset, minden, amit elérek, hamar elértéktelenedik, csúnya is vagyok, rossz társaság vagyok, velem nem lehet mit kezdeni, fölösleges vagyok az egész emberiség számára... Most nincs motivációm. Gyengének érzem magam. Nem érzem, hogy lenne miért szeretni engem. Mindenki csak átgázolt rajtam, és mindenkinek csak egy tévedés, egy botlás voltam. Nem alkotok maradandót. Most úgy érzem, a családom sem foglalkozik velem. Pedig beteg vagyok. Igazából szeretek betegnek lenni - szenvedni ígyis-úgyis szenvedek, csak nemcsak belül, hanem kívül is... és így talán jobban figyelnek rám ilyenkor.

Én miért nem lehetek boldog? Tanulmányi téren mindig elértem eddig, amit akartam, de soha, soha nem sikerült még egy kicsit se formálnom azon az emberen, aki vagyok. Pedig az mennyivel fontosabb lenne. Annyira szeretném... De ez nehezebb, mint felvételet nyerni. Ez nem így megy.

Mikor jön már az a nap el végre, amikor felkelek, és boldog leszek, hogy felkeltem, és hogy átélhetem azt a napot??
 

Lassan kezdem felfogni, mi is vár rám augusztus végétől/szeptember elejétől. Ahogy gondoltam, a ponthatárok kihirdetése után egyre csak  gyűlnek és gyűlnek a csoporttársakat keresők az interneten. Már olyan 12-vel vettem fel a kapcsolatot, de kicsit meg is ijedtem a dologtól... ez annyira sok ember! Rengeteg! Több száz csoporttársam lesz! Hogy ismerhetnék meg mindenkit? Valószínűleg sehogy. Úgyhogy kicsit beijedtem... Azonban néztem egy 50 percet filmet a suliról (ami nem tudom, hogy kerülte el a figyelmemet, hiszen minden interneten fellelhető információt igyekeztem begyüjteni a suliról), ami viszont nagyon meghozta a kedvem ehhez a szakhoz! Szinte magam előtt láttam, hogy válik valakiből az évek folyamán szakember. És mennyi lehetőség! Lenyűgöző! Úgyhogy várom is, meg nem is... a felköltözést, a pesti életet is borzasztóan várom... csak a kapcsolatok 0-ról történő kialakításától tartok egy picit. Tényleg, tényleg nem ismerek senkit. Attól is félek egy picit, hogy a lakótársamnak nem leszek szimpatikus. Az nem lenne jó. :( Úgyhogy kavarognak bennem most az érzések a dologgal kapcsolatban. De mostmár legalább tudom, hogy akármi lesz, ide megyek, és kész.
Különben ahogy végetért ez a pestre rohangászás, kellőképpen "megünnepeltem" (egy félresikerült bulival, ivással, és finom, nőies hányással) a felvételem, és sikerült kipihennem magam, igencsak ellustultam. El kellene mennem venni néhány dolgot a netbookomhoz, de képtelen vagyok kimozdulni. :D Egyelőre élvezem a semmittevést. Továbbá pihenésképpen az spanyolom próbálom fejlesztgetni, tovább készülgetek a nyelvvizsgára. Ahogy olvasgattam, beszélgettem a leendő csoporttársaimmal, rájöttem, jobb, ha belehúzok: szinte mindenkinek (!!) van vagy 2 nyelvvizsgája, vagy felsőfokúja. Jó, talán egyártalán nem szinte mindenkinek, de elég sokaknak. Úgyhogy nincs mese, szeptemberben neki kell menni a spanyol középfoknak.
 

Felvettek. Igen, igen. Első helyre, bőven. Több, mint 20 ponttal több pontom volt a ponthatárnál. Szóval azt se mondanám, hogy épp, hogy csak becsusszantam. A felvit pedig már a brand new netbookomról követhettem este 8 órakor. Ugyanis végre valahára sikerült szerezni olyat, amilyet szerettem volna. Kicsit érdekes még erről írni, de majd megszokom. Amúgy imádom. :)
A ponthatárok kihirdetése előtt már kaptam egy fülest, miszerint jóval lejjebb megy a ponthatár, mint amennyi tavaly volt. Kicsit nehezen hittem el, hogy ennyivel, de igen, jóval csökkent. Annak azért örülök ennek kapcsán, hogy nem fogom úgy érezni, hogy én vagyok a "leggyökerebb". Persze senki sem lehet akkora gyökér, aki ide bekerült. Még a költséges ph is viszonylag magas volt, bár tavalyhoz képest az is nagyot zuhant.
Szóval Pest, ez már biztos. Egyébként az általam másodikként jelölt szakra nem vettek volna fel. De ez megint jó, hisz legalább nem tudok majd nyafogni, hogy jaj, lehet mégiscsak azt kellett volna beírni első helyre... hisz úgyis ide vettek volna fel. :D
Tehát mivel 100%-á változott a bizonyossága, hogy felvettek, Pestre megyek, fel is mentünk Pestre tegnap. Már megint. Azért 3 nap alatt 2× leutazni ezt a távolságot enyhénszólva fárasztó. Főleg a +40 fok miatt. Vonatban 50 fok. Kicsit ideges is vagyok, hogy tegnap majd összefostam magam a melegtől, ma meg kellemes 25 fok van, és hol-hol szakad az eső. Ráadásul ez azért is felhúz, mert ma úgy néz ki, megyek bulizni egyet. És hajnalban már egész hideg lesz. De mindegy, annyira azért nem idegesít, hisz összességében ma madarat lehetne velem fogatni, hisz felvettek!!! :) Egyszerűen minden a terv szerint alakul. A lakhatás is elintézve. Mostmár tényleg semmi dolgom, nem kell számolgatni, nem kell csinálni semmit! :) És azt hiszem, hogy ezt is fogom. Hisz ahogy a dal mondja, Budapest várhat, míg vége van a nyárnak.

Hát ez a nap is eljött. Nagyjából idestova 1 éve várok erre napra, az érettségi befejeződésével pedig egyre izgatottabban, és talán már egy kicsit túlságosan is elbizakodva. Be kell vallanom, hogy a 440 pontommal igencsak hátradőltem, hisz ez bőven elégnek látszik, és minden jel arra utal, hogy csökkenni vagy stagnálni fog a ponthatár. Olyannyira biztos voltam benne, hogy felvesznek, hogy már lakástkeresni is elmentem. Azaz tegnapra sikerült lebeszélni egy találkozót Pesten a leendő lakótársammal és az ingatlanügynökkel, úgyhogy felmentünk Pestre. A lakás, amit előre kinéztünk, annyira azért nem váltotta be a hozzá fűzőtt reményeket első látásra, de miután benéztünk még 2 esélyesnek tűnő lakásba, már nem is volt olyan rossz az az első. Ez van, Pesten ennyi meg ennyi az albérlet, és az albérlet az albérlet, nem luxuslakás. Ráadásul remek helyen van, 400 méterre az iskola épületétől. A környék pedig nem lehetne biztonságosabb. Nekem nagyon megfelelne. Csak van egy kis gond... fel kell, hogy vegyenek. Ehhez még estig várni kell. De muszáj lesz nekik... csak első két helyet jelöltem Pesten, ráadásul úgy, hogy a másodikra olyan írtam be, ami több volt tavaly 440-nél. Úgyhogy valószínűleg vagy első hely lesz, vagy harmadik. És ha harmadik, akkor maradok szépen a fenekemen. Azok után, hogy tegnap belekóstoltam, milyen is lehet az életem néhány hét múlva, borzasztó rosszul esne, ha nem sikerülne. El kell hogy mondjam, remek volt a fővárosban lenni. Körülbelül másfél éve nem voltam Pesten, akkor sem épp a belvárosban járkáltam, úgyhogy csodálatos érzés volt leszállni a vonatról a jó öreg Nyugati pályaudvaron. Engem már a hegyek látványa is lenyűgözött, egy alföldi lánynak ez is annyira új. :) Bár jártam már 3000 méteres hegyen is, nem tudom elképzelni egyelőre az életem úgy, hogy mást is láthatok, nem csak végtelen nagy síkságot. :)
És úgy néz ki, lesz netbookom is végre ma. Már 1 hónapja üldözzük, de mindig akadt valami gond. Úgyhogy a ponthatárokat talán már onnan nézhetem. :)

Tehát ez az utolsó bejegyzésem a ponthatárok kihirdetése előtt. Mikor legközelebb írok, már de facto főiskolás vagy egyetemista leszek.