Mostmár aztán pörög az élet. Úgy néz ki, a főiskolai élet kellős közepébe csöppentem! Vasárnap végérvényesen és visszavonhatatlanul felköltöztem hazánk fővárosába, haza sem megyek 2 hétig. Tegnap reggel pedig elkezdődött a regisztrációs hét, megvolt (??) a beiratkozás, legalábbis leadtam és aláírtam minden szart, NEPTUN-ban becsekkoltam... aztán kezdetét vette a vérre menő harc az órafelvételért. Nekem viszonylag gyorsan sikerült felvenni a legtöbb órát, csak 1 "nem ajánlott" tanárom van, de az is csak elméleti órát ad, nem gyakorlatot. A kötelezőket minden felvettem, a kötelezően választottból még hiányzik legalább (??) 1 db. Eddig annak a pszichológiát vettem fel, ami mindig is érdekelt, de szent meggyőződésem, hogy borzasztó pszichológus lennék. Persze az is benne van egy kicsit a dologban, hogy ámulatba ejtett mikor az a pszichológus álompasi szakmai dolgokat ecsetelt:D:D
Szóval nincs meg még minden kreditem, de úgy tudom, nem is baj, ha nincs mind. (26 van a 28-ból)

Más... Elképesztő, de ki az a pasi, akit kiszemelt magának az én egyetlen lakótársnőm? Hát nem az, akit én is?:) És aki előtt hülyét csinálta mmagamból GT-ben?:D Hát de. Sőt, úgy néz ki, fel is fog járkálni hozzánk, szal áh... Azért mekkora már erre az esély, nemigaz.:) Legalább 200 csávó volt abban a GT-ben. Úgyhogy szopóka... Kicsit felbaszott, de nembaj.
Egyébként egész jól megvagyok az albiban, eddig sikeresen túléltem.:) Nálnuk elég szar lassú a mobilnet, de itt a suliban olyan mint a villám, és egy netbookot nem olyan cinkes ide-oda hordozni... nem mintha 2 percnél messzebb laknék a sulitól. :D
És most folytatom a kegyetlen csatát egy készségfejlesztő modulért:D:D

Na, tegnap hazaértem. A Balatonról cirka 9 órába telt az út. Node kezdem szépen az elején.

Szóval, 23-án indultam. Előtte 22-én már felmetem Pestre, ott töltöttem az éjszakát a lakótársammal, illetve már félig-meddig megkezdtük a költözködést is. Másnap korán reggel pedig indult a vonat a Balatonra. Nagyon hangulatos volt az egész tábor, közel 500 gólya volt jelen + rengeteg szervező, meg fellépők, minden:) Napközben játékok, szívatások, vetélkedő, éjszaka koncert s parti reggelig! Jól éreztem magam, és meglepetésremre igencsak felszabadultan tudtam bulizni tetemes alkoholmennyiség nélkül is (persze ittam, de nem nagyonagyon sokat). Sok-sok embert megismertem, főleg a saját csoportomból, bár a nevek és az arcok még összefolynak:) De másokat is megismertem, néhányukkal egészen jóban lettem, sokat beszélgettem, együtt buliztunk hatalmasakat:):) Nem éreztem úgy, hogy egyedül vagyok, és ez nagyon jó volt. Pedig néha még itthon is ilyen érzesem van, ha bulizni megyek.

Nade ha az előző bejegyzésemben azt írtam, hogy beszari vagyok, most nem igazán voltam az. Természetesen ott volt az a pasi, akiről írtam már, hogy évfolyamtársam lesz, de még nem beszéltem vele. Az első esti buliban odamentem hozzá, mert sejtettem, hogy ő magától nem fog. És annyira fura volt, sosem viselkedtem még így, talán akkor éreztem ilyesmit, mikor azzal aa másik csávóval beszélgettem, akiről már írtam korábban. Szóval olyan éreztem, hogy beszélnem kell, illetve cselekedni. Fura. Szal elhívtam leülni, próbáltam flörtölni vele, de valahogy nem ment gördülékenyen. Úgy éreztem, mintha nem venné a lapot, hogy mi a helyzet, hogy tetszik nekem. Na jól van, azután felhívtam a szobámba valami habi ürüggyel (na ilyet se csináltam még), de valahogy ott se "nyílt meg", nem éreztem, hogy lépni akarna. De néha meg tökre azt éreztem, hogy tetszem neki. Nem tudom!! Szóval összességében nem történt köztünk semmi. Mikor el akartam köszönni tőle, akkor csak állt és nézett rám, nem tudom, hogy meg akart-e a csókolni, úgy nézett ki, de nem tette. Hát aztán rácsuktam az ajtót és szevasz. Nem tudom, ez az egész mi volt. De ha nagyon nem akart semmit, miért nem lépett le. Nem értem, nagyon nem. Miért fogok ki mindig ilyen súlyos eseteket??
De még mindig érdekel, talán pont azért, mert ilyen volt. Annyira fura az egész. Azt se tudom, hogy irritálom vagy egyenesen akar tőlem valamit. Elképesztő volt. Pedig nem is annyira az esetem a pasi. Na mindegy, meglátjuk. A tábor további részében nem jött oda hozzám, nem is köszönt. Sőt, mintha tudatosan került volna. De erről se tudom eldönteni, hogy azért mert félénk és talán megijesztettem a "nyomulásommal", vagy csak mert nem akar többet hozzámszólni.
Ááááh, hihetetlen vagyok! Pedig már úgy szeretnék valakit, mert hiányom vagy, hiányzik egy társ és egyben a férfi.

Már lassan 1 hete nem voltam Pesten, és nagyon hiányzik. :( Úgy néz ki, vasárnap megyek csak fel, pedig voltak olyan terveim, hogy felmegyek már huszadikán. Egyrész egyik barátnőm is felmegy, másrészt találkozni akartam egy fiúval :$ De kiderült, hogy nem érne rá, így nem hívtam el... Ez a pasi csoporttársam lesz, nem is igazán az esetem, de van benne valami, ami be kell hogy valljam, tetszik :$ Még személyesen nem is beszéltünk, nem mertem odamenni hozzá legutóbb... :) Olyan kis beszari vagyok jaj. :) Jó lenne már tökösebbnek lenni és a kezembe venni az irányítást. Bár eddig mikor egymagam próbáltam gigantikus változtatásokat véghezvinni az életemben, eddig mindig elbuktam. :( Ez egy pasi is talán azért szimpatikus, mert hasonlít arra a fiúra, akihez köthető az eddigi legnagyobb csalódásom... és ezt akarom vhogy "kijavítani".
Volt azonban egy másik ördögi tervem is a héten, de az bebukott. Át akartam hívni egy másik pasit, aki egyszer megcsalta velem a barátnőjét... de se a körülmények, se a lelkiismeretem nem hagyta ezt megvalósítani... Ideje beletörődnöm, hogy ők boldog, én nem, és ez így van, kész. Nem tudok változtatni rajta.
Azonban megfogadom, hogy mostantól megpróbálok nem folyton, szinte tudatosan útjába állni a boldogságomnak, hagyom, hogy utolérjen, ha kell. Ugyanis nagy művésze vagyok annak, hogyan szalasszam el a kínálkozó lehetőségeket... :(

Meglátjuk!

Igen, mostmár mégiscsak mondhatjuk, hogy felpörögtek az események. Vasárnap voltunk fenn Pesten "kipofozni" a lakást. Hát mit ne mondjak, volt mit dolgozni, hiszen borzasztóan koszos volt. De mostmár egyre csinosabb, vidám kis lakás. :) Továbbá kedden megint felmentem Pestre, hiszen szervezve lett egy évfolyam-összeröffenés számunkra. Mit ne mondjak, kicsit sok volt hirtelen az új ember, érdekes helyzet volt. Amúgy sem olyan ember vagyok, aki mindenkivel egyből összespanol, szeretem megismerni az embereket külön-külön. Jó volt, bár a csendes jelzőt most is megkaptam. :) De ezen azért próbálok változtatni lassan. :) Ismét megállapítottuk, hogy a lakás kibaszott közel van mindenhez, ami elképesztő, ha belegondolok. Itt, ebben a nyolcad akkora városban fél órát kell utaznom, ha egy rendes bulihelyre el akarok jutni, fél órát ha ki akarok menni a vasútállomásra, fél órát, ha plázázni akarok. Itt minden 10 perc sétára van. :) Meg is kaptuk ám ezért, hogy kapjuk be. :D:D És még meg is fogjuk sokszor szerintem. De imádom, hogy kilépek az ajtón, és szinte ott van a Parlament. :) És hogy az milyen gyönyörű éjszaka!! :) Legközelebb valószínűleg gólyatábor előtt megyek fel Pestre, addig már nem tervezem. Na, ott mennyi új ember lesz, ha már ez is sok volt??:D A lakótársam amúgy nagyon aranyos csajszi, csak félek, hogy én nem vagyok olyan szimpatikus neki. :( Remélem, ez nem így van.
Úgyhogy most itthon vagyok. Szombaton lehethogyállítólag megyek bulizni, még nem biztos. Jó lenne vágre, így, talán utoljára itthon.
Kicsit felidegesítettem magam azon, hogy tesóm egyik barátja összejött egy volt évfolyamtársammal. Elgondolkoztam, hogy akkor én miért nem mentem fel anno annak a másiknak a lakására?? Féltem, hogy tesómat bántaná a dolog. De úgy néz ki, hogy nem. Szerintem bepróbálkozok vmivel...:) Végülis úgyis mindjárt irány Pestre, és sokáig nem jövök haza....

Végre eltöltöttem az első éjszakámat Pesten. Csütörtökön mentünk fel, tesóméknak kellett a lakás, és akkor már én is felmentem. Az odafele út mindig gyorsan elrepül, egy jól időzített energiaital után pedig mindig lelkesen és tettrekészen szállok le a Nyugatiban. :) Mázlista vagyok, hisz az albi egy köpésre van a pályaudvartól, 10 perc kellemes tempójú séta után már ott is vagyunk. Az albérlet maga nem egy nagy szám, de kifejezetten lakható és barátságos. Egy kis kipofozás ráférne, de ezt majd megejtjük. Amúgy szerethető. :) Én jól éreztem magam benne így az első napon. :) Amúgy Pesten az időm nagy részét shoppingolással töltöttem (:D), úgyhogy a Westenden kívül másmerre nem is jártam. Hogy milyen kurvasok időt el lehet ott cseszni, te jó Isten! :D És mégcsak alig vettem valamit. Beszereztem egy fürdőruhát, amelyet úgy cirka 5 év után először fogok viselni. Meglepetésemre nem is olyan borzalmas rajtam a bikini, mint gondoltam. :) Persze nem vagyok egy szexbomba benne, de nem is rossz. :) Úgyhogy ez nagyon feldobott. Továbbá vettem egy új fehérneműszettet... nagyon szexuális. :) Mind ahogy a fürdőruci, ez is leopárdmintás. Nagyon szeretem ezt a mintát, tök sok minden ilyen cuccom van pl. kabát, pénztárca, táska, sál, régen cipő is...:) Pedig nem is céltudatosan keresek mindig ilyen. :D Szal, ezeken kívül még vettem egy jó kis leértékel felsőt a New Yorkerbe. Úgyhogy végülis sikeres volt az akció, jót tett a lelkemnek a szépséges dolgok vásárlása.
Ezután visszatértem a lakásba, ahol tapasztaltam, hogy már késő délután is eléggé sötét van a ház felépítése miatt :S. Sajnos nem aludtam valami jól, de remélem ez betudható annak, hogy "idegen" helyen voltam, és kicsit féltem is a zajoktól.:D Máskor remélem majd jobbat alszok. Nos, másnap pedig jöttem haza, a vonatom 20 perc késéssel indul, és 90 perc késéssel érkezett be, ráadásul a fülkében utazó társaság se volt valami kellemes. :D Mindezek ellenére nem úgy jöttem haza, hogy de jó itthon, hanem hogy miért nem Pesten vagyok még?! Visszavágyom nagyon, annyira elkapott a hely feelingje. :) Alig várom, hogy elköltözzek, és a nagy PESTEN éljek!!