Már lassan 1 hete nem voltam Pesten, és nagyon hiányzik. :( Úgy néz ki, vasárnap megyek csak fel, pedig voltak olyan terveim, hogy felmegyek már huszadikán. Egyrész egyik barátnőm is felmegy, másrészt találkozni akartam egy fiúval :$ De kiderült, hogy nem érne rá, így nem hívtam el... Ez a pasi csoporttársam lesz, nem is igazán az esetem, de van benne valami, ami be kell hogy valljam, tetszik :$ Még személyesen nem is beszéltünk, nem mertem odamenni hozzá legutóbb... :) Olyan kis beszari vagyok jaj. :) Jó lenne már tökösebbnek lenni és a kezembe venni az irányítást. Bár eddig mikor egymagam próbáltam gigantikus változtatásokat véghezvinni az életemben, eddig mindig elbuktam. :( Ez egy pasi is talán azért szimpatikus, mert hasonlít arra a fiúra, akihez köthető az eddigi legnagyobb csalódásom... és ezt akarom vhogy "kijavítani".
Volt azonban egy másik ördögi tervem is a héten, de az bebukott. Át akartam hívni egy másik pasit, aki egyszer megcsalta velem a barátnőjét... de se a körülmények, se a lelkiismeretem nem hagyta ezt megvalósítani... Ideje beletörődnöm, hogy ők boldog, én nem, és ez így van, kész. Nem tudok változtatni rajta.
Azonban megfogadom, hogy mostantól megpróbálok nem folyton, szinte tudatosan útjába állni a boldogságomnak, hagyom, hogy utolérjen, ha kell. Ugyanis nagy művésze vagyok annak, hogyan szalasszam el a kínálkozó lehetőségeket... :(

Meglátjuk!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.