Ma megint egy unalmas, semmit sem csinálós, szar műsorokat nézős, sirdogálós napom volt. Mikor lesz már vége ennek?? Annyira rossz.
Tegnap nagyon nehéz volt nézni, hogy mindenki bulizni ment a családból, csak én nem. :( Nagyon egyedül érzem magam. Ha jobban belegondolok, nincsen sok barátom, sőt. Gyakorlatilag hármat tudok összeszámolni: az egyikük folyton a pasijával lóg, nem ér rám. A másik kiutazott külföldre a nyár végéig. A harmadik, akit leginkább a barátomnak mondhatok, ő sosem akkor ér rá, mikor nekem is jó lenne. És az elmúlt fél évben bármikor hívtam, mindig volt valami, ami miatt nem tudott eljönni velem bulizni, vagy legalább beülni valahova egy este erejéig. A többi ismerősöm... hát, "haverok" maximum, akikkel annyira nem tudom jól érezni magam. Ez is az egyik ok, amiért szeretnék Pestre menni: hogy új barátokat találjak. Tudom, itt is lehetne... de annyira úgy érzem, itt már beskatulyáztak engem. Igazából elég feltűnő személy vagyok, továbbá sok baromságot elkövettem már a múltban, amiről városi legendák keringenek. Úgyhogy gyakran előfordul, hogy mikor bemutatkozok valakinek, és mondom, ki vagyok, tudja a nevem, meg azt mondja, már hallott rólam. És egyúttal ismerik az egész személyiségemet, esélyem sincs, hogy megváltoztassam a rólam kialakult képet. Hiába nagyobbacska város ez, a korosztályomban mindenki "ismer" mindenkit. Ez van, rohadt, szemét világ. Hátha Pesten újrakezdhetem. És hátha találok valakit, aki végre mellettem lesz, jóban-rosszban. Meg akivel mindent megoszthatok, vagy egyszerűen csak ott van, hogy megöleljem, amikor csak jól esik. Erre vágyom, nagyon-nagyon.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.