Az utóbbi napokban sokat foglalkoztam a jövőmmel. Sikerült felvenni a kapcsolatot egy csajszival, aki szintén ide jön, és neki sincs még albérlete. Úgyhogy megpróbálunk "együtt" keresni. Bár elég furcsa, hogy élőben még nem is találkozunk. Bár hát, nem mehet ez másképpen. Egyébként nagyon szimpatikus. És már néhány szóbajöhető lakást is találtunk az interneten. Azonban nagyon elkezdtek gyötörni a gondolatok az anyagiakkal kapcsolatban. A pesti élet k*rva drágának ígérkezik. Bár a szüleim azt hajtogatják, ne törődjek az anyagiakkal, meg ugye tesóm úgyis megy dolgozni, több pénz lesz rám, megoldjuk stb... nekem mégis megszakad a szívem, ha arra gondolok, hogy édesanyám egéz havi keresetét felemésztene az én pesti tartózkodásom. Ők nagyon nem akarják, de én megpróbálok majd munkát keresni magamnak. Előbb vagy utóbb, de találni kell valamit, a lényeg, hogy pénzt tudjak csinálni.
Továbbá kicsit az is beijesztett, hogy amint így beszélgettem leendő csoporttársaimmal, szinte mindenkinek van már felsőfokú angolja... csak én lennék ilyen béna? Így gimiben még én számítottam az egyik legjobbnak. Jobb lesz, ha hozzászokok a gondolathoz, hogy bizony itt már csak egy leszek a sok közül, és kész. Úgyhogy a tanulást is komolyan kell vennem - bár ezzel nincs olyan nagy gondom, hisz ha akarok valamit ("szakmai" téren), mindig elérem, van seggem tanulni, és hát atom hülye sem vagyok.
Na jó, ha nincs felsőm angolból, legalább kompenzálni tudom egy kicsit a spanyol nyelvvizsgával. Az viszont nagyon kell! Lehetőleg elsőre, hiszen a spórolás teljes erővel életbe lép szeptembertől. Az írásbelitől annyira nem is tartok, de a szóbeli... igazából nincs kivel gyakorolnom, hisz a közvetlen környezetemben senki nem tanul/tud spanyolul, tanár meg kizárt, és egyébként is, a különtanárhoz-járás mindig is  szembenállt az elveimmel. Hihetetlen, mekkora pénzeket képesen egyesek kiadni különtanárnak. Én sosem jártam, mégis meglett a nyelvvizsgám, és még matekból is leéettségiztem 90% feletti eredménnyel. Olyanról is hallottam már, hogy valaki történelemből (!!!) járt különtanárhoz, 2000 Ft/60 perc-es áron, heti több alkalommal. Aztán meg alig lett meg neki emelten az ötös. Ami nem megy, nem kellene erőltetni.

Node akárhogy is lesz, 19-e van, 3 nap múlva kiderül, aminek ki kell derülnie. Ponthatárok. Be kell hogy valljam, egyre jobban meginog a magabiztosságom ezzel kapcsolatban az idő előrehaladtával. Irreálisnak tűnik, hogy 14 pontot emelkedjen egy szak, ahova sokkal kevesebben jelentkeztek, és ahogy kiderült, az érettségik is rosszabbul sikerültek országosan. Bár elég mindössze annyi, ha azoknak az embernek jobban sikerült ,akik ide jelentkeztek, de akkor is irreális. Ráadásul erre a szakra általában frissen érettségizett diákok jelentkeznek főleg. Úgyhogy ez pozitívum.
Mindenesetre biztos vagyok benne, hogy 22-én 8 óra előtt pár perccel majd összehugyozom majd magam az idegsségtől.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.