Probléma, probléma, probléma...
2010.07.09. 20:11
Az idő előrehaladtával egyre több leendő csoporttársammal sikerül felvenni a kapcsolatot, annyira jó. :) Ez persze még csak az msn-es beszélgetésre korlátozódik, máshogy nincs lehetőség rá. Ahogy gondoltam, valószínűleg nőuralom lesz a szakon, kicsit ijesztő, bár a gimnáziumban is hasonló arányok voltak az osztályomban. Egy fiú, és egy lány van, akivel kicsit hosszasabban is elbeszélgettem. Az előbbi igen csak jól elszórakoztatott, nagyon aranyos srác (bár nem az esetem, de nem lehet minden tökéletes :P).
Azonban az elmúlt napokban arról is sokat töprengtem, hogy akkor hol is lakjak. A kolesz eddig jobb megoldásnak tűnt, de komolyan elgondolkoztam az albérleten. Bár drágább, de kényelmesebb, sokkal személyesebb. Nem hiszem, hogy egy szobában tudnék élni 4 emberrel, és az egy emeleten egy fürdőszoba koncepció sem jön be túlzottan. Amúgy is egy nagyon feszengő ember vagyok, és bár azon dolgozom, hogy ez megváltozzon, lehet hogy mégsem a "mélyvízbeugrás" lenne a legjobb megoldás. Az lenne a legjobb, ha össze tudnék fogni néhány csoporttársammal, és velük tudnék egy albiban lakni. Mégiscsak jobb, hogy szakon belül laknék együtt emberekkel, hisz így tudunk egymásnak segíteni, informálni satöbbi. Bár hogy ez összejönne-e az nehéz kérdés, közel sem olyan egyszerű. De mindenesetre anyukám is mostmár az albérletet támogatja, és ennek örülök. Egy plusz teher még ezen felül, hogy talán munkát is kellene vállalnom, hisz az esetleges ösztöndíj és a szüleim anyagi támogatása nem hiszem, hogy elég lesz egy önálló pesti élethez. Úgyhogy még ez is.
Ma délelőtt pedig találkoztam egy volt osztálytársammal, egyben egyik legjobb barátommal csak úgy dumálni. Ő lett volna az, aki még esetleg feljött volna velem Pestre, hisz ő is erre a sulira jelentkezett, csak más szakra. Végülis ez is áll neki elsőként megjelölve, de sajnos nem biztos, hogy felveszik, hiszen jóval kevesebb pontja van, mint a tavalyi ponthatár. Ráadásul sajnos ő azt hiszi, hogy több pontja van, hisz nem igazán érti a pontszámítást. Én pedig nem merem neki megmondani, hisz így is eléggé el van keseredve a pontjai miatt... én meg mégsem állhatok oda elé, hogy figyelj, nekem kurva sok pontom van, de nekem még annál is kevesebb van, mint hiszed... szemétség lenne. :( Bár az is borzasztó lenne, ha azt hinné, felvették, közben mégsem. Úgyhogy szar a helyzet.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.