Nagyon-nagyon rosszul vagyok. A tegnap estém borzasztó volt. Már megint sírok, mint kb 2 hete minden áldott nap. Nagyon fáj! Annyira egyedül vagyok! Senkinek nem tudom elmondani, nem mondhatom el, mi bánt! Senki nem tudhatja meg, miért sírok, pedig el akarom mondani! De képtelen vagyok! :( Akárhogy is próbáltam nem ment. De kihez fordulhatnék? Nem tudom!! Nagyon rossz... gyűlölöm magam, a testem, a világot, félek, remegek, összeroppanok. Tudtam, hogy megint ez lesz, mihelyst véget ér ez a tanulós időszak. Túl sokat gondolkodom. Ilyenkor rájövök, hogy nincs senkim, nem is volt soha, nincs kivel beszélgessek, nincs, aki meghallgasson, érzem, hogy felesleges vagyok. De akarok én örülni, boldog lenni, nevetni őszintén, de nem megy. Amikor próbáltam erre utalni másoknak, mindig csak kinevettek, hogy szedjem már össze magam, mert szánalmas vagyok. De egyedül nem fog menni. Senki nem segít. Nem tudom megértetni magam, hogy érzem, ez komoly. Nem normális, ha egy 19 éves lány ilyeneken töri a fejét. Sőt, már 12 éves kora óta komolyabban. Nagyon rossz így egyedül. Bár kapnék segítséget. De nem tudom, hol keressem. Boldogtalan vagyok, iszonyatosan. Időről időre visszatér ez a rémálom. Nem tudok megszabadulni tőle. Mindig eljön ez az időszak. Mikor boldog tervezgetésből életgyűlöletbe csapok át. Félek...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.