A mai nap igencsak összezavarodtam. Először ma futott végig az agyamon, hogy úristen, mi lesz, ha felvesznek?! Most nagyon úgy néz ki, hogy a közvetlen környezetemből végülis senki nem jön fel Pestre... úgyhogy teljesen egyedül kell mennem. 19 éve ugyanabban a városban élek, az óvoda, az általános suli és a gimi sem volt messzebb 5 percre gyalogosan a lakásunktól... ehhez képest igencsak elemi erejű változásban lesz részem szeptembertől. És egyártalán: kollégium...? Nekem való az? Tudok-e alkalmazkodni majd? El tudom-e fogadtatni majd magam? És mi lesz, ha nem vesznek fel koleszba és albérletbe kell költözni? Hogy találok albérletet, kivel kell együtt laknom? Ilyen és ehhez hasonló kérdések kavarogtak a fejemben egész nap. Fogalmam sincs, mi lesz velem.
Nagyon megrémisztett a kollégiumi élet elképzelése. Lehet, hogy túl kényelmetlen lenne nekem, az a sok ember, folyton körülöttem, kicsi, szűkös szobák... De talán pont ez az, ami igazán ránevelne az életre. Biztos segítene, hogy nyitottabbá váljak, hiszen belekényszeríteném magam bizonyos szituációkba. És biztos mindenki jófej lenne... nem hiszem, hogy egy ilyen neves suli koleszába vadállatok kerülnének be csupán. :) Mindenesetre nagyon megrémültem ma. De nézegettem képeket a koleszról, és egész szimpatikus, nem tűnik lerobbantnak - bár a közös fürdő nem túl szimpatikus... bár ahhoz is hozzá lehet (kell) szokni. És ki tudja - lehet életem legnagyobb buliját hagynám ki, ha nem lennék kollegista. Sokkal inkább elzárnám magam az emberektől, ha egy albérletbe kényszerülnék már az első félévbe. Ha pedig már megvannak a barátok, akár az albérletbe való kiköltözés is jöhetne. Az egyik legjobb barátnőm is koleszos volt gimisként, és azt mondja, kihagyhatalan egy élmény. :) Pedig az csak középsulis kollégium... egy egyetemi biztos még szabadabb életérzést biztosít. :)
Mindenesetre nem tudom, hogy féljek-e tőle vagy várjam, mert kicsit mindenkettőt érzem. Bár még meg sincs az eredmény, hogy felvesznek-e, de elég lesz szerintem a pontom, és még most kényelmesen végig akarom gondolni a dolgokat.
Óóó, vajon mit hoz a jövő...?:)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.