Egy nyári este van. Bár sokáig sütött ma a nap, így a nap végére megint összegyűltek a viharfelhők az égen. Jött egy nagy zivatar, tombolt egy kicsit, majd lecsendesedett. Még sötétek a felhők az égen. Én azonban jól érzem most magam.
Itt ülök a szobámban, és úgy döntöttem, ismét írok blogot. Minek, minek? Többször írtam már, de mindig abbahagytam, mikor valami új megpróbáltatásra kellett koncentrálnom.
19 éves leszek lassan, idén érettségiztem, pontosan kedd délután fejeztem be a dolgot. Már vagy fél, egy éve csak ez foglalkoztatott, hiszen az érettségi rendkívül fontos vont számomra, hiszen egy híres-neves felsőoktatási intézménybe nem egyszerű bejutni. Hogy sikerült-e, majd július végén kiderül, bár nagyon reménykedem. 440 pontot gyűjtöttem össze, ez több, mint a tavalyi ponthatár. Amire különösen büszke vagyok, hogy mindenből jelest kaptam, illetve a középszintű érettségieim még ráadásul mind 90% fölött is alakultak.
Ha ezek után nem sikerülne a célom, igazán elkeserednék. Nem hittem volna, hogy ilyen jól sül el ez az érettségi-dolog.

Így, ha minden igaz, jövőre az ország fővárosában folytathatom a tanulmányaimat. Ezzel egy új fejezet kezdődhet el az életemben, egy új helyen, új világban, új emberek között, talán egy kicsit új emberként is.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.